Milyen módszer szerint kell mérnem az útlevélhez szükséges értékeket?

Mit kell konkréten tennie

Mit várnak el Ön-től

A termékcsoport szerinti mérési módszer alkalmazása

Az ESPR 39. cikke (az Európai Unió 2024/1781 rendelete) előírja, hogy a digitális termékútlevélhez szükséges értékeket nem lehet szabadon választani, hanem egy megállapított vizsgálati, mérési vagy számítási módszerrel kell meghatározni. Ezt a módszert delegált aktusban dolgozzák ki termékcsoponként, amely az adott csoport egyéb követelményeit is rögzíti — alumínium félkészgyártmányok esetében az aktust még közzé kell tenni. A 10–100 fős vállalkozás számára ez elsősorban azt jelenti: az a mód, ahogyan jelenleg már mérnek vagy számítanak (például belső minőségellenőrzéshez vagy ügyfélspecifikációkhoz), nem automatikusan az az eljárás, amely később az útlevélre vonatkozik. Külön lépés annak ellenőrzése, hogy megfelel-e, amint az aktus megjelenik.

Az alkalmazott módszer nyomon követhetősége

Az ESPR 5–7. cikkei összekapcsolják a teljesítményi és információs követelményeket: az útlevélben szereplő értéknek összhangban kell lennie azzal, amit az ökológiai tervezésről rögzítettek. Ez azt jelenti, hogy egy vállalkozásnak nemcsak az eredményt kell feljegyeznie (például egy CO2-szám vagy egy újrahasznosítási százalék), hanem azt is tudnia kell, hogy az eredményt hogyan számította ki. Egy közepes méretű vállalkozat számára ez abból áll, hogy nyomon követi, mely szabvány, mely képlet vagy mely mérési beállítás tartozik az egyes adatokhoz — nem mint további bürokrácia, hanem az adatok szerves részeként.

Konzisztencia az ugyanazon útlevél különböző értékei között

Az alumínium útlevél egymás mellett több fajtájú értéket tartalmaz: összetételt, CO2-kibocsátást, újrahasznosított anyag arányát, lehetőleg felületkezelésre vonatkozó adatokat. Ezen értékek mindegyikének saját mérési módszere lehet. A 39. cikkből eredő kötelezettség az, hogy az egyes értékekhez a kapcsolódó módszer nyomon követhető legyen — nem azt követeli meg, hogy az egész útlevélhez egyetlen módszer vonatkozzon. Az újrahasznosított anyag arányának igazolásához például más megfontolások érvényesek, mint az alumínium tonnánkénti CO2-kibocsátásának igazolásához; mindkettőnek ugyanabban az útlevélben kell egymás mellett lennie anélkül, hogy összekavarodnának.

A mérést végző személy vagy szervezet rögzítése

Az osztott lánc — gyártó, importőr, az útlevelet összeállító platform — esetében fontos, hogy egyértelmű legyen, ki milyen értéket szolgáltatott, és milyen mérés vagy számítás alapján. Ez érinti a vállalkozás műszaki dokumentációja és a digitális termékútlevél közötti kapcsolat kérdését: a műszaki dokumentáció és a digitális termékútlevél közötti különbség részben pontosan ebben rejlik — a dokumentáció általában az alapul szolgáló méréseket és számításokat tartalmazza, az útlevél pedig az ebből eredő eredményt.

Hol sül el a gyakorlatban

Egy öntödei vállalat az alumínium újrahasznosított anyagának arányára már évek óta egy bizonyos számítási módszert alkalmazott belső jelentésekhez, amelyet az év során végzett tömegmérleg alapján készített. Anélkül, hogy ellenőrizné, hogy ez is az az eljárás, amelyet a delegált aktus majd előír, ezt az értéket már egy koncepció útlevélbe helyezi — azzal a kockázattal, hogy a módszer nem felel meg a követelményeknek.

Egy profilgyártó CO2-adatokat szállít, amelyek egy beszállítótól származnak, anélkül, hogy rögzítené volna, milyen számítási módszer alapján számította ki a beszállító ezt a számot. Ha erre vonatkozóan kérdést feltesznek, nincs dokumentum, amelyre hivatkozhatnak.

Egy csomagolóanyag-gyártó a számviteli év közepén egy új, pontosabb mérési módszert alkalmaz egy bizonyos értékhez, azonban a forgalomban lévő régebbi útlevelek még az öreg módszerre hivatkoznak — anélkül, hogy rögzítené, mikor és miért történt az átváltás.

Egy importőr a külföldi gyártótól származó értékeket átveszi anélkül, hogy megkérdezné, milyen mérési módszer alapján történt ez, és csak egy vevő kérdésére derül ki, hogy a módszer eltér az EU-ban azonos értékre használatos módszertől.

Egy vállalat egy útlevélben olyan értékeket kever össze, amelyeket ugyanaz a szabvány különböző kiadásai szerint mértek — például egy régebbi és egy újabb tesztelési módszer — anélkül, hogy ezt a különbséget valahol feltüntetnék.

Amit rögzíthet

• Az útlevélben szereplő minden érték esetében: mely teszt-, mérési vagy számítási módszert alkalmazták, beleértve a szabvány vagy módszer verzióját.
• A mérés vagy számítás dátuma és körülményei, hogy egy érték ne váljon függetlenné attól az időponttól, amikor azt megállapították.
• Annak a félnek a neve, amely a mérést vagy számítást végezte (saját laboratórium, külső fél, beszállító).
• Alátámasztó dokumentumok (tesztelési jelentések, számítási lapok), amelyek összhangban vannak azzal, amit a technikai dokumentáció ban már nyilván tartanak, így az útlevél és a dokumentáció nem mondanak ellent egymásnak.
• Az egyes módszerekhez tartozó értékek belső áttekintése, amely akkor konzultálható, amikor az alumínium félkész termékekre vonatkozó delegált jogi aktus közzétételre kerül, és a módszerek véglegesen rögzítésre kerülnek.
• Megállapodások a beszállítókkal vagy importőrökkel azokról a módszerekről, amelyeket az általuk szállított értékekhez használnak, hogy ez ne csak későbbi kérdés után derüljön ki — releváns többek között a recycelt alumínium aránya és a CO2-kibocsátás tonnánként.
• Megjegyzés a módszer időbeli változásairól, hogy a régebbi és újabb útlevelek érthető módon egymás mellett létezzenek.