Megsemmisíthetem az eladatlan alumínium készletet?

Mit kell konkréten tennie

Mit várnak el Ön-től

Az ESPR külön részben foglalkozik az eladatlan fogyasztási cikkek megsemmisítésével: a (EU) 2024/1781 rendelet 23–26. cikkelyei. Ez a rész nem elsősorban az alumínium félkész termékekre, hanem a fogyasztási cikkekre általánosabban vonatkozik. Az alumíniummal dolgozó vállalkozások számára azonban releváns, mivel a rendszabály — a bejelentés és bizonyos esetekben a tilalom — delegált aktusok révén termékkategóriánként kerül kitöltésre. Az alumínium vonatkozásában pontosan mely termékek tartoznak alá, ez még nincs végleges.

Bejelentési kötelezettség az eladatlan termékek megsemmisítésérről

Az ESPR 24. cikkelye azt írja elő, hogy bizonyos piaci szereplőknek be kell számolniuk az általuk megsemmisített eladatlan fogyasztási cikkek mennyiségéről és annak okáról. Egy 10–100 fős vállalkozásnál gyakorlatilag azt jelenti, hogy a készletmegsemmisítés már nem lehet belső, dokumentálatlan döntés, amint ez a kötelezettség a termékkategóriára vonatkozik: ekkor számszerű összefoglalót kell nyilván tartani, okokra lebontva (túltermelés, visszáru, minőségi eltérés, élettartam vége és hasonlók).

Lehetséges tilalom a megsemmisítésre meghatározott termékkategóriák esetén

A 24. cikk utat nyit az eladatlan fogyasztási cikkek megsemmisítésének tilalmára, amelyet delegált aktus révén termékkategóriánként kell kidolgozni. Az ilyen tilalom nem vonatkozik automatikusan az ESPR hatálya alá tartozó összes termékrere — azt külön meg kell állapítani. Az alumínium félkész termékekre vonatkozóan jelenleg nincs közzétett delegált aktus erre. Az ilyen tilalom konkrétan mit jelentene e szector számára, és hogy bevezetik-e, most nem mondható meg.

Kivételek és a kis vállalkozások szerepe

A 23. és 25. cikkelyek terjedelmez a kivételeknek, többek között a vállalkozás méretéhez és olyan helyzetekhez kapcsolódóan, amikor az megsemmisítés ésszerűen az egyetlen lehetőség (például biztonsági kockázatok esetén). Az EU szintjén még további pontosítás szükséges, hogyan töltik ki pontosan azokat a kivételeket — milyen vállalati méret, mely esetek. Egy középvállalat számára most elsősorban fontos tudni, hogy különbség van az általános bejelentési kötelezettség és egy lehetséges tilalom között, és hogy mindkettőt termékkategóriánként külön állapítják meg.

Kapcsolat a digitális termékpasszusszal

Ennek az ESPR-rész és a termékpasszusz között közvetett összefüggés áll fenn. A passz egy termékre vonatkozó adatokat rögzít annak piacon történő bevezetésétől; ha egy terméket soha sem értékesítik és még így is megsemmisítik, akkor felmerül a kérdés, hogy a hozzá tartozó passz adataival mi történik. Ez még nem dolgozták ki. Aki erre kíváncsi, mit tartalmaz pontosan az alumínium digitális termékpasszusza, ott találja meg az alapot; a megsemmisítési szabályok annak kiegészítő, önálló jogszabályi része ugyanazon verordényen belül.

Hol sül el a gyakorlatban

Néhány olyan helyzet, amelyekben a vállalkozások véletlenül szembekerülhetnek ezekkel a szabályokkal, vagy túl korai következtetéseket vonhatnak le:

• A készlet megsemmisítése az ok regisztrálása nélkül. Ha a bejelentési kötelezettség egy termékkategóriára vonatkozóvá válik, akkor az utólag nehezebb visszakövetkeztetni, miért és mennyi megsemmisítésre került sor, mint azt a maga idején nyilván tartani.
• Az a feltételezés, hogy egy tilalom már érvényes, holott nincs delegált aktus. Egyes vállalkozások más szektorokra vonatkozó (például a textilre, ahol ez a téma már hosszabb ideje felmerül) bejelentésekre reagálva tévesen azt feltételezik, hogy az alumínium számára ugyanez már érvényes.
• Zavar az "eladatlan" és a "minőségi okokból visszautasított" között. A technikai hiba miatt visszautasított anyag más kategóriába tartozik, mint a felesleges, értékesíthető készlet — ez a különbségtétel releváns ahhoz, hogy egy lehetséges jövőbeli kötelezettség hogyan működhetne ki.
• A saját készlet és az ügyfél készlete közötti különbségtétel hiánya. Az ellátási láncban gyakran nem világos, hogy a leendő szabályozás szerint ki lenne felelős a bejelentésért: a gyártó, az importőr vagy az a fél, amely végül megsemmisíti a készletet.
• A megsemmisítési döntéseket decentralizáltan hozzák meg (a munkahelyen vagy a raktárban) anélkül, hogy lenne egy központi áttekintés. Ez megnehezíti, hogy rövid időn belül összeállítsák a bejelentést, ha erre kérik őket.

Amit rögzíthet

Anélkül, hogy már léteznék konkrét kötelezettség az alumíniumra vonatkozóan, lehetséges már most olyan alapot létrehozni, amely később használható:

• A megsemmisített el nem adott készlet belső nyilvántartása, dátummal, mennyiséggel és okkal — még akkor is, ha ez még nem kötelező.
• A megsemmisítés között való megkülönböztetés rögzített eljárása a túltermelés, a visszáru és a minőségi eltérés miatt.
• Megállapodások az ellátókkal és a beszerzőkkel arról, hogy ki mely készletadatokat vezeti, különösen az alumínium esetében, amely több láncszemén keresztül halad.
• Megjegyzés arról, hogy mely termékcsoportok (profilok, öntések, csomagolóalumínium) esetében válik leginkább szóba egy leendő delegált jogi aktus, hogy az új szabályozás követése célzottabb lehessen.

Ez kapcsolódik a tágabb kérdéshez mit lehet már most tenni, amíg a szabályok még nem véglegesek— nem a kötelezettség hivatalos bevezetésére várni, hanem az adminisztratív alapokat már előzetesen rendbe szedni. Azon vállalkozások számára, amelyek konkrétan azt kérdezik, hogyan alakul ez az olyan anyag esetében, amely már a raktárban van azon a pillanaton, amikor az új szabályok érvénybe lépnek, van egy külön áttekintés mit kell tenni az olyan alumínium készlettel, amely már ott van, amikor a szabályok érvénybe lépnek. És mivel az ESPR ezen egész része csak az egyes termékcsoportokra vonatkozó kiegészítő szabályozáson keresztül válik konkrétté, érdemes tudni pontosan mi az a delegált jogi aktus és miért az határozza meg, hogy mit várnak el egy vállalkozástól — csak a kiadványa után lesz világos, hogy az alumínium kiterjed-e és hogyan egy megsemmisítési tilalomra vagy bejelentési kötelezettségre.