Hogyan ellenőrzöm, hogy a beszállítóm adatai helyesek-e?

Kérdezze meg a mérési módszert, ne csak a számadatot

A szállító által közölt számadatok helyességéről nem úgy szerzed meg a teljes bizonyosságot, hogy magát a számadatot vizsgálod, hanem úgy, hogy megvizsgálod, hogyan jött létre. Az ESPR ezt nem az üzleti partnerek közötti beszerzésellenőrzésre vonatkozó utasításként szabályozza, hanem olyan keretrendszerként, amelyen belül a teszt-, mérési és számítási módszereknek megbízhatónak, pontosnak és ismételhetőknek kell lenniük (39. cikk), és amelyen belül egy termék nem tervezhető úgy, hogy egy teszt során másként teljesítsen, mint a szokásos használat során, vagy hogy a teljesítmények a használat során nem kívánt módon romlanak (40. cikk). Aki egy szállítótól kapott adatokat fogad egy digitális termékpasszért, megkérdezheti, hogy melyik módszert alkalmazták, és hogy az adott módszer megfelel-e ezeknek az alapelveknek — ez más, mint saját maga megállapítani, hogy a számadatok helyesek-e.

Ez a módszerekről szól, nem az auditkról

Az ESPR 39. és 40. cikke arra irányul, hogy az Európai Bizottság hogyan állapítja meg a termékkategóriák tesztmódszereit, és hogyan előzik meg, hogy a gyártók termékeket vagy szoftvereket úgy szervezzenek, hogy a teszteredmények kedvezőbbek legyenek a tényleges teljesítménynél. Ez közvetetten érinti az azon adatok megbízhatóságát, amelyek végül egy termékpasszba kerülnek, mivel ha az alapjául szolgáló mérés szilárd, akkor nagyobb az esély, hogy az érték helyes. Ez nem érinti: az átvevő kötelezettségét, hogy saját laboratóriumi vizsgálatot végezzen, minőségellenőrzést, vagy törvényben előírt beszerzési ellenőrzőlistát. E cikkekben nincs szó arról sem, hogy egy átvevő és szállító között egy helytelen érték miatti konkrét vita hogyan rendeződik — ez más téma, mint az a módszer, amelyre a 39. és 40. cikk vonatkozik.

Az alumínium dátuma még nem rögzített

A 39. és 40. cikk az ESPR-nek része, és az általános keretrendszert alkotja. A termékkategóriánként külön-külön megállapított konkrét teszt-, mérési és számítási módszerek — így az alumínium félkész termékei esetében is — termékkategóriánként külön-külön kerülnek megállapításra. Az alumínium esetében ez még nem történt meg, és ebben a tekintetben a dátum még nem rögzített. Ami azonban rögzített, az a 39. cikkből fakadó alapelv, hogy az olyan módszerek, amint rendelkezésre állnak, igazolható megbízhatósággal és ismételhetőséggel kell hogy rendelkezzenek, valamint a 40. cikkből fakadó alapelv, hogy az elkerülés és a mesterséges teljesítményromlás ellen védekezik. Amíg termékkategóriára vonatkozó szabályozás nem létezik, az alumíniumra még nincs kötelezően alkalmazandó értékelési keretrendszer e két cikk alapján — azonban a szállító már önkéntesen követhet elismert normákat és módszereket, és ez valami, amiről kérdezni lehet.

Így közelítheted meg ezt a gyakorlatban

Aki megvizsgálja, hogy a szállítói adatok helyesek-e, a gyakorlatban legjobb néhány lépésben jár el. Először: ne csak az értékre kérdezz rá (például az újrahasznosított anyag százalékára vagy egy mechanikai tulajdonságra), hanem a módszerre is, amellyel az értéket meghatározták — mely norma, mely teszt, mely számítás. Ezt követően: ellenőrizd, hogy ez-e egy elismert, szabványosított módszer, vagy a szállító saját belső módszere; éppen ez a különbség arra mutat, amire a 39. cikk a megbízhatóság tekintetében rámutat. Ezután: figyelj a jelekre, amelyek arra utalnak, hogy egy termék tesztfeltételek között másként teljesít, mint normál használati feltételek között — ez az a lényeg, amelyet a 40. cikk meg szeretne akadályozni. Hasznos az is, ha megkérdezed, hogy a teljesítmények időben változhatnak-e, például szoftver-módosítások révén az elektronikus funkcióval rendelkező csomagolási elemek esetében, anélkül, hogy erre egyértelműen technikai ok lenne; ez is érinti a 40. cikk alapelvét. Végül: tartsd meg a dokumentációt, amelyet a szállító mellékelt. Egy digitális termékpaszsnál nem csak az érték számít, hanem annak eredete és alátámasztása is, és hasznos ezt a dokumentációt a passzal együtt megőrizni, hogy később, amikor egy termékkategóriára vonatkozó módszer már estabelizálva lesz, könnyedén ellenőrizhető legyen.

Az alapok: a 39. és 40. cikk ESPR

Az (EU) 2024/1781 rendelet (ESPR) 39. cikke alapot nyújt a megbízható, pontos és reprodukálható teszt-, mérés- és számítási módszerek megállapításához, amelyek általánosan elismert módszereket vesznek figyelembe. Ugyanezen rendelet 40. cikke az elkerülés megelőzésére vonatkozó szabályokat tartalmazza — olyan tervezést, amely megváltoztatja a teljesítményt, mihelyt egy termék tesztelésre kerül — valamint a teljesítmény mesterséges romlásának megelőzésére normál használat során. Mindkét cikk együttesen azt a módszertani alapot képezi, amelyre a termékspecifikus követelmények, köztük az alumíniumra vonatkozók, később épülni fognak.

Aki már most szállítókkal dolgozik, kezdhet el kérdezni az alkalmazott módszerről és annak indoklásáról, és megőrizheti ezt a dokumentációt. Amint az alumínium félkész termékekre vonatkozóan termékspecifikus szabályozás létesítésre kerül, itt kiegészítésre kerül, hogy mely módszerek vonatkoznak konkrétan és mely dátumtól.